#Aktuális

Alig kezdte el működését, be is zárt a Nappali Idősközpont Székelyderzsben. Bár akkreditálták, és működési engedélyt is kapott a programot működtető helyi Kanthaka Egyesület, a polgármesteri hivatalnál úgy ítélték meg, illegálisan használják az önkormányzati tulajdonban, ámde koncessziós szerződéssel az unitárius egyház használatában álló Régi Iskola épületét.

Az élet minden területén tapasztalható drágulás az iskolai felszereléseket, tanszereket is érintette. Van, ami 15-20, akár 30 százalékkal is többe kerül, mint tavaly. Az biztos, hogy ha betérünk egy papír-írószerboltba egy iskolakezdésre szükséges listával a kezünkben, nehezen távozunk száz lej alatti vásárlással. Inkább 200-250 lejt költ egy átlag vásárló, s akkor még nem vette meg a sokszor legnagyobb kiadásnak tekintett iskolatáskát.

Tojásnagyságú jégdarabok, tornádó erejű viharok, fákat kicsavaró, tetőket lerepítő széllökések – mintha egyre gyakrabban hallanánk és tapasztalnánk extrém időjárási jelenségeket a mi védettnek vélt székelyföldi, erdélyi térségünkben is. De vajon mivel magyarázhatók ezek? Természetszerűek, vagy az emberi tevékenység klímára gyakorolt hatásának eredményei? 

A rémhírek ellenére a közösségi oldalak tele vannak Görögországból érkező, oda készülő, vagy éppen ott nyaraló székelyföldiekkel. Vajon tényleg nem ijedősök a székelyek? Arra voltunk kíváncsiak: milyen mértékben befolyásolják a történtek az utazókat?

Tusványoson gyakran megfordul; nem csupán előadóként, de egyszerű hallgatóként is, akivel akár egy fröccsöt is meg lehet inni egy előadás és az esti nagykoncert között egy sátor alatt. Csák János kultúráért és innovációért felelős miniszterrel beszélgettünk.

A román jogállamiság létét is megkérdőjelezi, ahogy július 8-án a hatóságok asszisztálása mellett halottgyalázó és birtokháborító módon a Nemzet Útja Egyesület kezdeményezésére „visszaállították” a román parcellát az úzvölgyi osztrák–magyar katonai temetőben. Ennek ellenére a stratégiai előny a februári jogerős bírósági végzések haszonélvezőjénél, azaz Csíkszentmárton önkormányzatánál marad mindaddig, amíg a székelyföldi, erdélyi magyarság nem tér le a törvényesség útjáról, állítja a téma szakértője. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Európa Stratégia Kutatóintézetének megbízott intézetvezetőjét, a Kisebbségi Jogvédő Intézet munkatársát, Tárnok Balázs felvidéki jogászt arra kértük, hogy értékelje a helyzetet a legfrissebb történések tükrében is.

Ellenzékből folytatja a bukaresti politizálást az RMDSZ, derült ki. Leköszöntek a magyar miniszterek, felmondtak az államtitkárok, a romániai magyarság politikai jelenléte visszaszorult a parlament két házának falai közé. Székelyföld hetilapjaként kizárólagos, korlátozás nélküli, talán soha vissza nem térő lehetőséget kaptunk arra, hogy végigkövethessük az RMDSZ búcsúzó környezetvédelmi miniszterének legutolsó munkanapját a tárcánál és a parlamentben. Amit Tánczos Barnától kaptunk, azonban ennél sokkal többnek bizonyult.

Bármilyen új építkezésről értesül manapság az ember környékünkön, az egyik leggyakoribb lakossági kérdés, ami felmerül, hogy akkor hány parkolóhely létesül hozzá. A közvélemény, de a döntéshozók sincsenek felkészülve arra a válaszra, hogy egyetlen egy sem – vagy csak nagyon korlátozott számban. Márpedig ez lenne társadalmi igazságossági és hatékonysági szempontból is az egyetlen, ami helyes. Világossá vált ugyanis, hogy az autócentrikus várostervezés hatalmas történelmi tévedés. S míg a világ fejlettebb részein már ennek tudatában fejlesztenek, Székelyföldön sokszor még mindig az autósoknak akarnak megfelelni a döntéshozók.

Keddtől felfüggesztették a pedagógusok valamivel több mint három hete tartó sztrájkját, a diákok néhány napra visszatérhetnek az iskolákba egy gyors tanévzárásra, a végzősök letehetik vizsgáikat. De miről is szólt ez az egész, mit szerettek volna elérni a sztrájkolók? A Heti Hírmondó múlt heti számában székelyföldi tanárokat kérdeztünk.

Már a demokráciát veszélyezteti az internet – ez a sommás megállapítás hangzott el nemrég a szerbiai kettős tömegmészárlás kapcsán, amikor nagyon megtévedt egyének lőfegyverhez jutva úgy gondolták, az a legjobb, ha minél több embertársuknak, köztük sok gyerekeknek oltják ki az életét. De miért jutottunk el oda, hogy ahelyett, hogy a képviseleti demokrácia meghaladásán ábrándoznánk, egyenesen a demokrácia létét érezzük veszélyben? A Heti Hírmondó egy korábbi lapszámában erre a kérdésre próbáltunk közérthető választ adni.

Menni vagy maradni? Visszatérő kérdés ez Székelyföldön: sokan gondolják, hogy külföldön könnyebb boldogulni. Mi most arra voltunk kíváncsiak, hogy mégis miért érdemes a szülőföldön maradni. Ahány ember, annyi élettörténet: van, aki megpróbálja, de nem tetszik neki, van, akinek eszébe sem jut külföldön munkát keresni, s olyanok is akadnak, akik évtizedes külföldi életvitel után is képesek hazatelepedni. Úgy tűnik, a család, a szociális háló nyom a legtöbbet a latban az itthon mellett, de olykor az is számít, hogy hol van még van íze a paradicsomnak.

A jó hír az, hogy van felépülés az alkoholizmusból, legalábbis ha nem halunk bele, és rendelkezésre áll a szakmai segítség. A rossz meg az, hogy szinte mindig el kell érjük ehhez a mélypontot, a legsötétebb gödör legalját, hogy hajlandók legyünk kikászálódni belőle. Hogy lehetne ezt mégis elkerülni? Többek között erről is beszélgettünk dr. Nagy Zsolt addiktológiai konzultánssal.

Minden szülőben felmerül a kérdés: vajon mi célja egészen pontosan az iskolai vizsgáknak? Tanulnak-e olyan tananyagot a gyerekek, amely az életben is hasznukra válik később, vagy csak magolnak, hogy ki legyenek pipálva azok a felmérők? Miért beszélünk minden évben arról, hogy a diákok jó részének nem hogy jó jegyet, de átmenőt sem sikerül írni a vizsgatantárgyakból? Vajon a diákok tudása lesz évről évre egyre rosszabb, vagy a vizsgák követelményszintje irreális? Összeállításunkban ezeket a kérdéseket járjuk körbe.

Volt profi birkózó, most elkötelezett szaki – és hát egy román ember. Sokan ezen akadnak fent, amikor arról hallanak, hogy Florin-Răzvan Ene lett Székelyudvarhely városmenedzsere. Mit keres hát egy bukaresti születésű építőmérnök a szinte színmagyar város hivatalában egy ilyen kulcsfontosságú pozícióban? Őt kérdeztük meg előtörténetéről, szándékairól, terveiről, általában a magyarokkal és különösen Gálfi Árpád polgármesterrel való viszonyáról.

Sokan a medvék vagy a pásztorkutyák miatt ódzkodnak nyakukba venni az erdőt vagy a hegyet manapság, pedig Zsigmond Enikő turisztikai szakíró szerint nem a vadaktól, hanem az emberi tevékenységtől kell félteni a turizmusunkat. A 78 éves geológus, túravezető több mint hatvan éve járja Erdély hegyeit és völgyeit, számos útikalauz szerzője is, és úgy látja, ha nem lenne például sorompó a Szent Anna-tónál, ha rendbe lennének téve a borvízforrásaink, ha pénzt áldoznánk fejlesztésekre és szakértőkre, előbbre lennénk a turisztikában is.

Nincs amiért különösebben örülni annak, hogy 2021-hez képest a tavalyi romániai közúti baleseti statisztikák enyhe javulást mutatnak, hisz az európai átlaghoz képest arányaiban így is több mint kétszer annyian halnak meg az utakon, mutatott rá a Heti Hírmondó kérdéseire válaszolva Sándor Gábor. A közlekedési minisztérium RMDSZ-es államtitkárával szakterületéről, a közlekedésbiztonságról beszélgettünk.

Az Romániai Magyar Közgazdász Társaság udvarhelyi szervezete nemrég egy igencsak erős témával hívta meg tagjait és szimpatizánsait. A megbeszélésen a fémipart vesézték ki a meghívottak, akik Románia legnagyobb fémkereskedő vállalkozásainak a vezetői.

Az aggasztó népszámlálási adatok tükrében minden olyan intézményre szükség van, amely a megmaradást szolgálja. A SZÉK-modell is ilyen – mondta el a Székelyudvarhelyi Egyetemi Központ 25 éves évfordulója kapcsán Szász Jenő, az intézményt fenntartó Székelyudvarhelyért Alapítvány elnöke. Egész évben ünneplik a kihelyezett anyaországi egyetemi szakokkal működő egyetemi központ évfordulóját – játékkal, öregdiák-találkozóval, szakmai és nyílt napokkal.