Tudom-e, hogy ő már rögtön a rendszerváltozást követően, 1990-ben járt először Székelyudvarhelyen, nagyon fiatal emberként, sportolói minőségben? Ezzel indítjuk beszélgetésünket Florin-Răzvan Ene újdonsült székelyudvarhelyi városmenedzserrel a városházán berendezett új irodájában, amelyre még a neve nincs is kiírva. Bizony, a Bukaresti Rapid szabadfogású birkózójaként szinte havonta járt a városban tornákra, számon tartja a mai napig az itteni birkózókat, s nem is felejti el, hogy legelső mérkőzésén mekkora verést kapott a városban, sokat kellett dolgozzon, hogy fel tudjon nőni az itteni sportolók szintjére, mondja.
Udvarhelyi előzmények
A bukaresti születésű és ott is nevelkedett Ene a sporttal kapcsolatos tapasztalatait követően 2006-ban már építőmérnökként került Székelyföldre, miután a bukaresti Műszaki Egyetem elvégzését követően először a fővárosban helyezkedett el munkavezetőként, projektmenedzserként. Akkor egy helyi vállalkozás (méghozzá a Viaduct Kft., bár ő ezt nem mondja, de fellelhető információról van szó, amit ő sem cáfol – szerk. megj.) keresett igazgatót az útépítési részlegre, s tizenegy éven keresztül dolgozott ennél az út- és hídépítésre, építkezésekre szakosodott cégnél, így hát szakmai vonalon bizony egyáltalán nem számít ismeretlennek a szakember a környéken. 2017-ben családi okok miatt Aradra költözött, ahol az ottani megyei önkormányzathoz szegődött, „alulról kezdve”, irodavezetőként, majd ügyvezető igazgatóként dolgozva. Ezután a pályája a tanácsadás felé vett egy kényszerű kitérőt, helyhatóságokkal dolgozott együtt különböző projektek végrehajtásában. Ez hozta vissza Székelyföldre újból, hisz egy udvarhelyi vállalkozás megbízottjaként Fenyéddel és Székelykeresztúrral dolgozott együtt. Fenyéden a regionális tömegközlekedésről szóló projekt kapcsán a mostani székelyudvarhelyi városvezetéssel is összehozta a sors, s innen már csak egy lépés volt ez a mostani megbízás. Három gyermek édesapja, családja Aradon él, így sűrűn ingázik a két város között.
Amit a városházán talált
Az udvarhelyi városmenedzseri pozíció már elég hosszú ideje betöltetlen volt a városházán, így talán nem mellékes kérdés, hogy milyen állapotokat talált Florin-Răzvan Ene abban az egy hónapban, amióta hivatalát elfoglalta. Főleg, hogy az önkormányzat elég sok beruházási projektet kezdett el maga előtt tolni, amelyeket félő, hogy megfelelő munkaerő és hozzáértés hiánya miatt nem sikerült majd megfelelően kivitelezni. Éppen ezért volt kulcsfontosságú, hogy sikerüljön megbízni valakit a városmenedzseri feladatok ellátásával, aki most egy kisebbfajta csapat kialakításán kezdett dolgozni. Több állást meghirdetettek és hirdetnek még: remélik, a megfelelő emberekkel sikerül ezeket feltölteni, ami nem könnyű, mert nem feltétlenül vonzóak ezek az állások, így a hivatalban most elég nagy a munkaerőhiány.
Florin-Răzvan Ene feladatai közé tartozik, hogy a városháza által elindított uniós és országos finanszírozású projektek végrehajtását begyorsítsa:
majdani vagy folyamatban levő munkálatok bürokráciájáról van szó, ami a nagyközönség számára tulajdonképpen láthatatlan, de Romániában meglehetősen emberpróbáló feladatok sora. Sok ilyen projekt késésben van vagy megrekedt, mondja a városmenedzser, de erről nem feltétlenül a városházi alkalmazottak tehetnek: nincsenek megkötve a szükséges egyezmények a különböző állami intézmények, mint például az önkormányzatok és a fejlesztési minisztérium között, a témába vágó törvénykezés meg nehézkes és bonyolult. Első körben ezeket a megrekedt, megkésett projekteket próbálja meg felszínre hozni a szakember, majd jönnek a folyamatban levő beruházások, de néhány hónapon belül már kellene látszódjon a munka eredménye, ígéri Ene.
„A városházán egy olyan, igaz, kis létszámú csapatot találtam, amelyik nagyon sokat dolgozik, és nem is rosszul” – válaszol a kérdésre is a városmenedzser.
Nehéz-e Gálfival dolgozni?
Na de mi a helyzet a polgármesterrel? – kérdezem, felemlegetve azt is, hogy elég sok szakembert „elfogyasztott” az elmúlt években az udvarhelyi városmenedzseri pozíció, és elterjedt egy olyan nézet is, hogy nem egykönnyen lehet kijönni Gálfi Árpáddal. Florin-Răzvan Ene azonban azt mondja, ő mostanig nem ezt tapasztalta. „Korábban is jól együttműködtünk, éppen ennek köszönhető, hogy elfogadtam az állásajánlatot.
Nem is értem, miért mondják, hogy nem lehet a polgármester úrral dolgozni. Talán azért, mert eredményeket akar, s nehéz olyan embereket találni, aki képesek eredményeket hozni.
Legalábbis kis fizetésért” – fejti ki a városmenedzser.
Kiderül: azért nem történt az sem egyik napról a másikra, hogy ő kötélnek álljon, mintegy hat hónapig győzködte őt Gálfi. Végül a polgármester tenni akarása és a tervezett beruházások hosszúságban és értékben is igen tekintélyes listája volt az, ami a nyerőnek bizonyult, mondja a mérnök, hiszen még például Kolozsváron sincs ennyi beruházás elindítva. Persze, van is mit behozni, ismeri el Ene, a korábbi években ugyanis nem gyakran lehetett találkozni Székelyudvarhely nevével a projektek között.
A projektek látszata
Na de mikor lehet már végre látni valamit a város utcáin is ebből a sok beruházásból? – kérdem. Már lehet látni, mutat rá Ene, hiszen például a nagy mobilitási projekt esetében éppen készülnek a műszaki tervek, a mérnökök az utcákon vannak, még ha ez nem is olyan feltűnő dolog. Aradon a megyei tanácsánál három évre volt szükség az első tollvonástól az első kapavágásig, pedig ott nem volt létszámhiány, s elismerten performáns volt a csapat. De a sokat sztárolt Ilie Bolojan Bihar megyéjében sincs ez másképp, velük a Nagyvárad–Arad gyorsforgalmi út projektjén dolgoztak együtt. Csak a környezetvédelmi engedélyek megszerzésével eltelhet 8-10 hónap is, az elektromos szolgáltatónál is el kell teljen hat hónap, amíg megszületik a szükséges tanulmány és így tovább.
Ennek ellenére a városmenedzser szerint idén nyáron, júniusban a felújításra váró 18 utcában már fel fognak tűnni a munkagépek is.
További két-három évet kell majd várni arra, hogy jelentősen javuljon a helyzet, de azt majd csak 8-10 év múlva lehet elmondani, hogy a mostanihoz képest egy sokkal élhetőbb, tetszetősebb, a turisták számára is vonzóbb városban élhetnek majd az udvarhelyiek,
amelyre mostani szemmel talán rá sem lehet majd ismerni, ígéri a városmenedzser. Olyan városban, amely imázs szempontjából Kolozsvárral, Temesvárral, Jászvásárral, Craiovával, Konstancával fog versenyezni, olyan városokkal, amelyeknek sokkal több pénzük, fejlesztésük van, mint most Udvarhelynek.
A szép távoli jövőig
Na de addig még sok stressz lesz, és sok zavaró körülmény. Rengeteg porra, zajra és a jelenleginél is sokkal nehezebb közlekedési viszonyokra kell számítani, derül ki. De megéri majd, mert hosszú távon, évtizedekre meghatározzák majd ezek az évek a települések fejlődését, emeli ki a városmenedzser.
Apropó közlekedés: aligha mondunk újat Udvarhely esetében azzal, hogy a városban a közúti forgalom nehézkes, az úthálózat méretéhez viszonyítva túl sok a személyautó. Fog-e ez változni a nagy útfelújítási hullám után? Az Európai Unióban a környezetbarát közlekedést szorgalmazzák, s ezen tendencia elől Udvarhely sem fog tudni elbújni, szögezi le Florin-Răzvan Ene.
Hosszútávon változnia kell az emberek mentalitásának, ki kell szálljunk az autókból, s „zölden” kell közlekedjünk, kerékpárral, rollerrel, gyalog, elektromos járművekkel.
Szellősebb lesz a városbéli forgalom, amikor megértjük, hogy két kilométernyi utazásért nem szabad autóba üljünk. Rövidtávon azonban a városházán folyamatban van egy olyan forgalmi tanulmány elkészítése, ami alapján át lehet majd szervezni az autós közlekedést és nem csak. Ha végre elkészülne az elkerülőút, persze az is sokat segítene a városon áthaladó forgalom csökkentésén. Arra is lehet ugyanakkor számítani, hogy az elkövetkezendő években több új forgalomcsillapított és/vagy gyalogosbarát utcát, városrészt alakítanak ki, ezek kimondott célja lenne az is, hogy a lakók az autók helyett a gyaloglást, kerékpározást preferálják a városon belüli közlekedésre. És igen: ha a forgalmi tanulmány adatai ezt alátámasztják,
előfordulhat, hogy négy-öt év múlva, ha létrejönnek addig új utcák, megépül az elkerülőút, akkor le lehet zárni a főteret, a Kossuth utcát a gépjárművek elől.
A „nyelvi” kérdés
Utoljára, de nem utolsósorban: mi lesz a városmenedzser stratégiája a helyi nyelvi-kulturális sajátosságok kezelésére? – kérdeztem. „Folyamatban van a beiratkozásom egy intenzív magyar nyelvtanfolyamra, két-három hónap múlva valószínűleg már magyarul is fogunk tudni beszélgetni” – szól Florin-Răzvan Ene felkészült válasza.
Már most is tud néhány kifejezést, ismeri az összes káromkodást, tehát nem lehet majd őt úgy szidni, hogy ne tudna róla, mondja mosolyogva.
A tanfolyam után arra számít a menedzser, hogy ha nem is fog tudni folyékonyan magyarul beszélni, de legalább érteni fogja a nyelvet. „Korábban is próbálkoztam már a nyelvtanfolyammal, amíg itt dolgoztam, csak akkor nehezen tudtam rá időt szorítani. De most más a helyzet, a helyhatóságban dolgozva ismernem kell a magyar nyelvet. A családom is Aradon él, gyakran járunk Magyarországra, a feleségem is azt mondja: beszélj magyarul. Igen, válaszolok erre” – meséli nevetve Florin-Răzvan Ene.
A cikk először a Heti Hírmondó hetilap 2023. április 14–20-ai számában jelent meg.
