Az idei próba-kisérettségi után is attól volt hangos a sajtó, de a közösségi média is, hogy a megmérettetésen részt vevő nyolcadikos diákok mindössze 60 százaléka szerzett 5-ös osztályzat fölötti, azaz átmenő jegyet matematikából. Székelyföldön a román tantárgyeredmények is mindig alulmaradnak a várakozásoktól, de idén feltűnt az is, hogy Hargita megyében például egyetlenegy magyar dolgozat sem kapott tízest a nyolcadikosok próbavizsgáján. Van, aki szerint a vizsgán kapott tételsorokkal van probléma, mások szerint a pedagógusok a hibásak a kialakult helyzetért.
Felháborodó szülők
Rákóczi Kinga kétgyermekes marosvásárhelyi családanyaként, kommunikációs szakemberként a legnagyobb közösségi oldalon is hangot adott abbeli nézetének, hogy a nyolcadikosok próbavizsgáján kért matematika tételsor kicsit sem életszerű, sőt inkább mintha azt szeretnék bizonyítani a vizsga összeállítói, hogy mit nem tudnak a diákok, semmiképp sem azt, hogy mit igen. A Heti Hírmondó megkeresésére elmondta, úgy véli,
nem a későbbiekben is hasznosítható tudást kérnek ezek a feladatok a diákoktól, hanem olyan elméleti tudást, amelyre többet nem igazán lesz szükségük.
Elsősorban talán a vizsgán feladott matematikatétel háborította fel a szülőt, de román szakos tanártól hallotta azt is, hogy a kisebbségiek feladatsora nehezebb volt, mint a román anyanyelvűek vizsgatételei. „Sokszor hallottam, hogy a próbavizsgák azért kellenek, hogy felmérjék, hogy még mit kell megtanítani a diákoknak, meg hogy a próba nehezebb mindig, hogy megijesszék a gyerekeket. De amit eddig nem tanultak meg, szerintem nehezen hozzák már be egy hónap alatt, ennek a korosztálynak pedig az ijesztgetés sem hatásos. Ráadásul kevés olyan nyolcadikos van, akinek nem fizetnek magánórát a szülei a vizsgatantárgyakból, és ennek ellenére nem sikerülnek azok a vizsgák. Akkor mégis csak a rendszerrel kell valami baj legyen” – mondja az édesanya, aki szerint főleg azért veszik komolyan a nyolcadikosok a kisérettségit, mert ettől függ majd, hogy milyen iskolában tanulhatnak tovább.
A tételek nehézségéről Kallós Zoltán oktatásügyi államtitkár is azt nyilatkozta a Marosvásárhelyi Rádiónak, hogy azok nehezebbek a próbavizsgákon, hogy a diákok ne hanyagolják el a felkészülést, hiszen amennyiben azt éreznék, hogy minden rendben van, úgy gondolhatnák, hogy nem kell többet tanuljanak.
„A matematika problémamegoldásra tanít”
A matematika védelmében szólalt fel W. Szabó Péter, aki amellett, hogy kétgyermekes családapa, informatikusként végzett és dolgozik. Úgy véli, a mindenkori oktatási rendszer esetében bármilyen tantárgynál adja magát a kérdés, hogy vajon mire fogják felhasználni az életben azt. De ez a kérdés ugyanúgy feltehető egy Petőfi-vers megtanulása esetén, mint a földrajzi adatok, történelmi számok memorizálásakor, gyakorlatilag bármilyen tantárgynál.
„A diákok 80-90 százaléka, de az is lehet, hogy száz, nem fogja mindezeket felhasználni, vagy hogyha később olyan pályára kerül, ahol neki direkt módon szüksége van ezekre a tudásanyagokra, akkor úgyis egy magasabb szinten fogja azt újratanulni” – mondta megkeresésünkre Péter. Hozzátette, ebben az összehasonlításban véleménye szerint éppen a sokat szidott matematika az, amelyik talán a legnagyobb hasznára lesz később a gyerekeknek, hiszen a matematika megtanít logikus gondolkodásra, problémamegoldásra.
„A matematikának az alapjai mindenhol ott vannak az életben. Egyrészt ott vannak a számok és műveletek, igaz, hogy mindenkinek ott van a zsebében a mobiltelefon, és azon a zsebszámológép, de ha nem érted, hogy ez, hogy áll össze, és mondjuk fejben nem tudsz összeadni két számot, vagy nem érted a szorzást, akkor én úgy gondolom, hogy óriási hátrányban vagy az életben. Ugyanakkor a problémamegoldási készség az, amit matematikán keresztül nagyon jól el lehet sajátítani. Itt nem feltétlenül arról van szó, hogy most megtanuljunk mindenféle megoldóképleteket kívülről, vagy hogy tudjunk szögfüggvényeket. Az a fontos, hogy értse az ember, hogy áll ez az egész össze, és hogyha találkozol egy problémával, meglásd mögötte a matematikát. Én úgy gondolom, hogy
a legnagyobb probléma az, hogy a matematikával úgy találkozunk általában, hogy egy csomó számból kell egy másik csomó számot csinálni. Nem úgy, mint egy probléma, amit meg lehet oldani matematikával”
– fogalmazott W. Szabó Péter.
Az informatikai szakember úgy véli, a matematika alapokra ugyanúgy szüksége van egy jó mesterembernek, mint egy humán területre felvételiző, továbbtanuló diáknak, és nem csak az informatikusoknak jó, ha értik a matekot. Hozzáteszi, a probléma sokszor ott is keresendő, hogy a matektanári szakma nem túl népszerű, így aki igazán jó matematikából, legtöbbször elmegy egy más, jobb pénzkereseti lehetőséget biztosító szakmába, például informatikusnak, és nem fogja a katedrát választani.
Gyógyítható a matekfóbia?
Hasonlóképp gondolkodik a matematikáról Bíró G. Albert matekszakos tanár is, a székelyudvarhelyi pedagógus és feltaláló évtizedek óta dolgozik – ahogyan ő nevezi – a matekfóbia gyógyításán. Kidolgozott tárgyi modellezőkészletét és oktatókártyás rendszerét számítógépes megjelenítéssel ötvözte, és rendszeresen dolgozik azon, hogy a gyengébb képességű diákok számára is sikerélménnyé váljon a matekozás. Azt mondja, az ő oktatási módszerével és eszközrendszerével tízszer kétórás fejlesztéssel közel 4 jegypontos teljesítménynövekedést tudtak produkálni vizsgára készülő gyerekek esetében. Bíró G. Albert úgy gondolja, nem feltétlenül a matematika tananyagával van baj, amely az utóbbi évek során sokat csökkent, az eredmények mégsem javulnak, szerinte a tanítás mikéntjében, hogyanjában van a kulcs.
„Ha valaki nem tudja hasznosítani az iskolában tanult matematikát, akkor bajok voltak a diák-tanár bilaterális kommunikációval. De sorozatos formatív értékelések révén lehet javítani a hibákon, és pótolni a hiányosságokat” – magyarázta a szaktanár. Hangsúlyozza, a matematika a gondolkodás fejlesztésében és a problémamegoldási készségek kialakításában alapvető szerepet tölt be. „Még a legmodernebb képalkotó eljárások – MRI, CT, PET – se tudják pótolni például a sebész térlátási hiányosságait egy agyműtét elvégzésekor. Egy virtuális kockában jelenítődik meg a koponya képe, az orvos pedig beállítja azt a lézersugarat úgy, hogy ne okozzon maradandó károsodást a tumor környezetében. Ez mind matematika, és ez a háttértudás nem deklaratív jellegű, hanem procedurális. A tudni HOGYAN legalább annyira fontos, mint a tudni MIT” – mutatott rá a pedagógus.
Alkalmazható tudás kellene
Ferencz-Salamon Alpár, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség szakmai alelnöke szerint a próbavizsgákon és majd a kisérettségi és érettségi vizsgák környékén minden évben felmerülnek ezek a kérdések, hogy a tananyag mennyire az életre készít fel, a vizsgák pedig mit is mérnek pontosan: a tananyagot vagy a gyermeket. „Az 5–8. osztályt nem hiába nevezték általános iskolai oktatásnak, ez az időszak nem tehetségápolás-fókuszú és -centrikus kellene legyen elsősorban, hanem általános készségek, képességek, kompetenciák fejlesztését kellene célul kitűzze. Használható, alkalmazható tudást kellene adjon annak érdekében, hogy a gyerek belekóstoljon minden területbe, kialakuljon egy érdeklődése, amelynek alapján nyolcadik végén kezd valamilyen középiskola felé igazodni. Ha innen indulunk ki, akkor egyértelmű, hogy az a tananyag, ami jelenleg érvényben van, az egy túlzsúfolt tananyag, amely minden szempontot követ, csak azt nem, hogy a gyereknek 11-14 éves életkorában mi az, ami a befogadóképességéhez, a korához megfelelne” – magyarázta az oktatási szakértő.
A vizsgatételekről Ferencz-Salamon Alpár elmondta, hogy többször bebizonyosodott, hogy a különböző tanévekben a vizsgatételek különböző fokozatával találkoztak a tanulók a nagyon nehéztől a nagyon egyszerűig. Vagy az egyik végletbe, vagy a másik végletbe esünk.
„Sajnos ez a vizsgaközpontú rendszer arra fókuszál sokszor, hogy mit nem tudnak a tanulók, arra, hogy hol kapjuk el a gyereket abban, hogy mit nem tud.
Ugyanakkor nem ad lehetőséget a matematikatanárnak, hogy az alap matematikai kompetenciákat kellőképpen a többségnél kifejlessze, és odafigyeljen a lemaradókra, netán tehetségápolásban gondolkodjon” – fogalmazta meg. Hozzátette, a pedagógusok vizsgacentrikus rendszerben dolgoznak, így a diákok és a szülők is ebben gondolkodnak. „Nem az életkészségek, kompetenciák fejlesztése a cél, hanem mindig egyfajta kompetenciaalapúnak nevezett, de nem arra felkészítő követelményrendszer szerint zajlik a tananyag átadása és az értékelés is. Ebből, ha egyszer a közoktatási rendszer ki tud mozdulni, és elmondhatjuk, hogy egy gyerekközpontú tananyag és értékelési rendszer lesz, akkor lesz változás. Addig minden évben ugyanerről fogunk beszélni próbavizsgák után, majd a valódi vizsgák után is” – összegzett az oktatási szakértő.
A cikk először a Heti Hírmondó hetilap 2023. április 21–27-ei számában jelent meg.
