Nőileg

Mostanában sokat gondolok Proustra. Ha elvégzett volna egy kísérletet a kisgyermekes szülőkön, akkor nem ilyen hétköznapi szóval illette volna az időt, hogy összesűrűsödik. Biztos, keresett volna legalább valami hasonlót: extratömörzsugorkoncentrálódik.

Dérlepte reggelek után indulunk gyűjteni. Ekkor egy-egy gyümölcs már puha, ujjal is könnyen szétnyomható. Kóstolásra csábít: a fanyar, édes-savanyú íz egyetlen pillanat alatt repít vissza a gyermekkorba: derű és gondtalanság érzése árad szét bennem.

Szatmárnémetiben, egy kábeltévés álláshirdetéssel indult a pálya, amely a hazai magyar sajtó és újságíróképzés meghatározó „hangjává” tette. A kereskedelmi rádiós hőskor és a kolozsvári egyetemi évek után Bukarestig jutott, de visszatért Kolozsvárra.

Egy karika, egy függő anyag és látványos mozdulatok: vajon én is képes lennék rá? A légtorna könnyedsége mögött kitartó gyakorlás áll, de a kezdéshez nem kell spárgázni vagy különösen erősnek lenni. A képességeinket gyakorlás közben felfedezhetjük.

Még rémálmaimban sem gondoltam volna, hogy apaként helyettesíthető vagyok. Pedig két opció van: vagy ott vagyok, vagy nem. Én is jelen akartam lenni a pulya életében. Erről álmodoztam, amikor a gyerekeket terveztük – nem amikor gyakoroltunk.

Végzettségét tekintve erdőmérnök, mindennapi munkája a vadgazdálkodáshoz köti, de szívéhez legközelebb a hangszerkészítés áll. A népi tárgyalkotó iparművész címmel is büszkélkedő Hadnagy Lehel a Gyimesekben százéves farönkökbe lehel életet.

Nem úgy megy az, hogy csak úgy lájkolgatunk meg szívecskézünk kedvünkre. Tetteinknek súlya van még a közösségi médiában is.

Kell-e műveltség a koncertélményhez? Hogyan szerettethető meg a klasszikus zene a gyerekekkel? Bodurian Ágotával, a Székelyföldi Filharmónia művészeti titkárával közönségnevelésről s a hétköznapok rohanásából kiszakító hangversenyekről beszélgettünk.