Hiába mutatnak végre csökkenő tendenciát, sok újat nem tudunk meg a nemrég nyilvánosságra hozott romániai közúti baleseti statisztikák adataiból. Európai viszonylatban továbbra is az első helyen van az ország az elhalálozási mutatók tekintetében, és az utolsó helyre sorol az összes közlekedésbiztonsági mutató. Nem is a számokra, magunkra kellene inkább figyeljünk, állapíthatjuk meg, miután Sándor Gábor államtitkárt arra kértük, nézzünk egy kicsit az adatok mögé: miért sokkal életveszélyesebb Romániában a közutakon közlekedni, mint bárhol máshol az unóban.
Lehangoló az eredmény
A szakember szerint a friss számokat pozitív fejleményként értelmezni még veszélyes is. „Előrelépésként értékelni ezeket a statisztikákat veszélyes játék, mert ha másokhoz hasonlítjuk a saját tapasztalatainkat, akkor lehangoló az eredmény, jó, csökkentek valamennyit a mutatók, de ezek távolról sem jók, évente van tízezer család az országban, akiket érint valamilyen szinten a probléma, akiknek közeli hozzátartozója, jó ismerőse meghal vagy súlyosan megsérül egy közlekedési balesetben” –.fogalmazott az államtitkár.
Sándor Gábor rámutatott: igaz, hogy több mint 1,7 millió szabálysértési bírságot szabott ki a közlekedésrendészet a tavaly, de nem biztos, hogy ez az út járható, nem attól lesz biztonságosabb a közlekedés, ha fokozzák a bírságok számát. „Ha igaz az, hogy a forgalmi biztonság kulcsa a figyelem, a fegyelem és az aktív kommunikáció, a figyelmet és a szabálykövetést csak a felügyelet tudja biztosítani. A hatékony beavatkozás eszköze egyrészt a nevelés, másrészt az, hogy sikerüljön egy szabálykövető, egy egymást tisztelő közlekedési kultúrát teremteni” – vázolta Sándor Gábor. Ezt szerinte úgy lehet elérni,
egyrészt változtatunk a saját hozzáállásunkon, s szükség van ugyanakkor egy ún. közlekedési alázatra, kiiktatandó tulajdonképpen azt a két problémát, amik miatt tulajdonképpen a balesetek megtörténnek.
Tehát nem a problémát kell megoldani, a tulajdonképpeni baleseteket, hanem ezek okait kell megszüntetni: a közlekedési empátia és a közlekedési fantázia hiányát, hangsúlyozta a szakember.
Megvalósítható az állandó felügyelet
Adja magát viszont a kérdés, hogy ha nevelés eszközei már nem bevethetőek azoknál, akik elvégezték a gépjárművezetői tanfolyamot, s jelenleg az ő attitűdjükkel van a legnagyobb probléma, mit lehet tenni az ő esetükben? Az államtitkár szerint így sem reménytelen a helyzet, mert meg lehet valósítani a közutakon az állandó felügyeletet.
Sándor Gábor rámutatott: 2024 végére nagyságrendileg mintegy ezer kamerát szerelnek fel a közutakra,
ami a közúthálózat méretéhez viszonyítva azt jelenti, hogy kb. minden tíz kilométeren számíthatunk majd egy, a közúti forgalmat figyelő berendezésre, amely indirekt módon támogatja járművezetők szabálykövető magatartását.
Az önuralom szintje
De a balesetek nem feltétlenül a fegyelmezetlenségből adódnak, sokszor a figyelem hiánya az, ami a probléma eredete. „Figyelem elsősorban magunkra, a közlekedés többi résztvevőjére. El kellene az önuralom szintjét, tulajdonképpen ekkor figyelek, ekkor tudok uralkodni a saját indulataimon, ösztöneimen, de még fontosabb a másokra való figyelés, az empátia, amikor a közlekedésben részt vevő partnerem szemszögéből tudom értékelni a történteket. De hogyan tudnak ehhez hozzájárulni a sofőriskolát már elvégzett gépjárművezetők? Egyrészt a személyes példa ereje az, ami esetükben érvényre juthat,
a személyes példán keresztül gyakorlatilag egymást tudjuk támogatni abban, hogy kulturáltan közlekedjünk.
Például talán nem nagy erőfeszítés senki részéről az, hogy megköszönje, ha átengedték a gyalogátkelőn, vagy ha a törvény szerint előny élvezek egy bizonyos helyzetben, legalább egy bólintással értékeljem azt, ha a közlekedési partnerem tiszteletben tartotta ezt. A pozitív gyakorlatok támogatásával gyakorlatilag észrevétlenül nemesíteni tudjuk távlatilag a saját szokásainkat, minőségi változást csak ez hozhat” – fejtette ki az államtitkár. Hozzátette: vezetés közben
elég bölcsek kell legyünk ahhoz, hogy a közlekedési partnereinkkel úgy viselkedjünk, úgy viszonyuljunk hozzájuk, mintha ők is úgy viselkednének velünk, ahogy elvárható lenne,
ezáltal tudjuk őket is abban segíteni, hogy azzá váljanak, amivé képesek lenni. „Másképp megfogalmazva ezt hogyha a közlekedés során feltétlenül azt akarom bizonyítani, hogy fegyelmezetlen a környezetem, akkor ez is járható út, de ez a könnyebbik út. Az ujjal mutogatás és a minősítés helyett azzal javíthatunk a közlekedésünk minőségén, ha tisztelettel viszonyulunk a többiek felé, akik szintén szabálykövető magatartást bizonyítanak” – mutatott rá Sándor Gábor.
Több türelem kellene
A túlélés alapszabálya az, hogy segítsünk a környezetünknek, bárki is legyen az, másrészt fel kell ismernünk, hogy
akkor lesz számunkra is kényelmes vagy akár élményszerű a közlekedés, hogyha a közlekedési partnereink is jól érzik magukat a környezetünkben.
Mert ha ők megijednek valamitől, valami zavarja őket, akkor nem velük van a baj, hanem azokkal, akik ezt előidézik, és a fontos az, hogy én ne ezek közé tartozzam, tanácsolta a szakember. „Ha el szeretnénk kerülni a baleseteket, akkor mindenkinek több türelmet kellene gyakorolnia elsősorban önmagával, másodsorban a közlekedési partnereivel szemben” – szögezte le.
Megtudtuk: ahhoz hogy elérjük az önuralom szintjét, három dologgal kell tisztában legyünk: az első, hogy bármikor bármi megtörténhet, ami előreláthatatlan, az is. A második, hogy vannak határai a képességeinknek, a reakcióidőnknek, csak késéssel tudunk reagálni bizonyos helyzetekre, és időre van szükségünk az észleléshez és a felismeréshez is.
A kimutatott statisztikai adat szerint miután látok valamit, 6–9 másodpercre van szükségünk ahhoz, hogy felismerjük, mivel is állunk szemben.
Ezzel magyarázható az is, amit sokan nem értenek, ha balesetekről szóló videókat néznek (és kommentelnek): ha történik valami elő nem látható esemény az úton, eltelik 8, 9, akár 10 másodperc is, mire a gépkocsivezető reagálni tud. Sokszor láthatjuk ezt például a gyalogosgázolásnál is, hogy miután elütik a szerencsétlen gyalogost, az autó jóval a baleset helyszíne után áll csak meg. „Ez egy emberi hiányosság, minimum hat másodpercre szükségünk van, hogy megérkezzünk a jelenbe, hogy felismerjük azt, hogy tulajdonképpen mi is történt velünk, és csak ezt követően vagyunk képesek beavatkozni vagy bármit is tenni” – hívta fel a figyelmet a szakember.
{P2}
A harmadik dolog pedig, amivel tisztában kell legyünk, hogy van olyan, hogy ösztönös cselekedet, vagyis feszült helyzetben reagálhatok úgy is, hogy nem vagyok ura teljesen a mozdulataimnak, elkezdem kapkodni a kormányt például, vagy épp ellenkezőleg, teljesen passzív maradok. Ha tudatosul Bennünk ez a három dolog, és ennek megfelelően cselekedünk, akkor érhetjük el az önuralom szintjét. „A közúti forgalomban az élet más területeivel ellentétben ráadásul mindössze 15 másodpercre kell „előre lássak”, s tudjam, hogy az ezidő alatt bekövetkező történésekre én hogyan fogok reagálni” – vázolta Sándor Gábor.
A női bölcsesség
Önuralomról szólva azonban több mint riasztó azt a statisztikát látni, hogy 2022-ben az Európai Unió közútjain balesetekben elhunytak 78 százaléka férfi volt. Mivel magyarázható ez, ők kevésbé képesek az önuralomra, ők azok, akik a kelleténél több kockázatot vállalnak? – kérdeztük az államtitkárt. Minden ember jónak születik, vallja Sándor Gábor, a környezetünk befolyása az, ami rontja a viszonyulásunkat. „Lehet ujjal mutogatni, hogy ki okoz több balesetet, nem gondolom azt, hogy a férfiak alapvetően a hibásak, de ha szárazon értelmezzük a számokat, akkor bizonyítottnak látszik az a megállapítás, hogy
a nők nagyobb bölcsességet tudnak bizonyítani akár az empátia, akár a közlekedési fantázia szintjén, ugyanis képesek egyidejűleg több eseményre figyelni
– ez egyébként szintén kivizsgálás eredményeképpen jelenthető ki. Lehet, hogy elővigyázatosabbak, de az is biztos, hogy a férfiak lényegesebben befolyásolhatók a környezet által, az önuralmunk valószínűleg a falkavezéri attitűddel nem egyeztethető” – fogalmazott a közlekedésbiztonsági szakértő.
Könyörtelen, mint az élet
A közvélekedéssel ellentétben nem a hibáinkból kellene tanuljunk, mert ha ezt tesszük, akkor gyakorlatilag bevonzzuk azokat a helyzeteket, amikor bizonyíthatnánk, hogy tanultunk ugyan, de ez vagy sikerül, vagy nem – és ha nem, akkor nem lesz tovább, amit bizonyítsunk. „A közlekedési stratégiát nem kitalálni kell, hanem felismerni a pozitív tapasztalatainkból. Ne arra hangoljuk magunkat, hogy kiküszöböljük a saját hibáinkat vagy akár mások hibáiból tanulva elkerülni ezeket, hanem érvényesítsük a saját és a mások pozitív tapasztalatait, tulajdonképpen egy pozitív szociális járványt kellene generáljunk. A közúti forgalom könyörtelen, mint az élet, ha mi nem fegyelmezzük meg magunkat, akkor majd az élet fog megfegyelmezni” – summázott az államtitkár.
Több mint ötezer halott és súlyos sérült
Romániában tavaly 4711 súlyos közlekedési baleset történt, amelyekben 1634-en vesztették életüket és 3685-en megsérültek, közölte a rendőrség. A legtöbb súlyos balesetet a gyalogosok fegyelmezetlensége (19 százalék), a gyorshajtás (17,4%), a kerékpárosok fegyelmezetlensége (10,9%), a gyalogátkelőhely figyelmen kívül hagyása (9,5%) illetve az elsőbbségadás elmulasztása okozta. Lakosságarányosan tavaly is Romániában haltak meg a legtöbben a közutakon, egymillió lakosra 86 haláleset jutott, míg az uniós átlag 46.
Ez a cikk először nyomtatásban jelent meg, a Heti Hírmondó 2023. március 17–23-ai számában.
