A hetekig tartó tanügyi sztrájk nem jó senkinek: a diákok elmaradnak a tananyaggal, bizonytalanság övezi a rohamosan közeledő vizsgaidőszakokat, a szülők a gyerekek felügyelete miatt aggódnak, a sztrájkoló tanárok pedig közel egy hónapnyi fizetéssel rövidültek meg. A tanügyiek munkabeszüntetésének mégis megvannak az okai és a céljai: és nem, nem csak a fizetésemelés. A pályakezdők jelentős fizetésemelése mellett például azt is szeretnék néhányan, hogy ne otthonról kelljen vinni a WC-papírt az iskolába.
Többhetes tanügyi sztrájk nem először zajlott Romániában, a legutóbbi – 2005-ös – országos munkabeszüntetés az oktatásban éppen három hétig tartott, de 2000-ben öt hétig is zárva maradtak az iskolák. 18 év szünet után május 22-én ismét általános sztrájkot hirdettek meg a romániai tanügyi szakszervezetek. A sztrájkban kezdetben 150 ezer pedagógus és 60-70 ezer kisegítő személyzethez tartozó tanügyi alkalmazott vett részt, a számok azonban folyamatosan változnak. De milyen célokért is szálltak harcba a tanárok?
Vonzó fizetést a pályakezdőknek
Molnár Zoltán, a Tanügyi Szabad Szakszervezetek Szövetségének (FSLI) Maros megyei elnöke rámutatott, hogy a követeléseik közül a legfontosabb talán, hogy a kezdő tanárok fizetése elérje az átlagbért, ami azt jelentené, hogy a mostani mintegy 2500 lej helyett 4000-et kapnának kézbe a pedagógusok, és azután igazítanák a többi, magasabb kategóriájú fizetést.
„Az egész sztrájknak ez a legfontosabb kérése. Hogy ha ez a tanügyi törvénybe mint viszonyítási pont – nem mint bérezés – hanem mint viszonyítási pont be lett volna írva, lehet, hogy ki sem tört volna ez a sztrájk. Valójában a sztrájkot ez robbantotta ki, mert a minisztériumban megvolt ez az egyezség, hogy a pályakezdő tanárok bére a mindenkori átlagfizetésnek feleljen meg, de a parlamentbe eljutott oktatási törvényben ez már nem szerepelt” – magyarázza a Molnár Zoltán rámutatva, hogy nem véletlenül érzik úgy a pedagógusok, hogy átverték őket.
Hozzátette, a kezdő tanárok fizetésének vonzóvá tétele az egyik módja annak, hogy a jó szakembereket vonzzák a tanári pályára, és ne az legyen a végeredmény, hogy egyesek csak „kényszerből”, miután semmi más nem jött össze, akkor választják a tanári pályát.
Molnár Zoltán szerint a reál tantárgyak terén már most is jelentős a hiány, matematika-, fizika- vagy kémiatanár sok helyen hiánycikk éppen azért, mert aki jó ezeken a területeken, az elmegy egy olyan szakmába, ahol sokkal jobban megfizetik. „Ha nincs nagy konkurencia, akkor a minőség gyengül, ez egészen biztos, ez egy szabály. Ez nem azt jelenti, hogy a nagyon jókból nem lehetnek tanárok. Lehetnek, de ez nem lesz állandó. Mindennek van egy vonzata. Beszélhetünk hivatásról, de meg is szeretnének az emberek élni ebből a szakmából. Nem lehet csupán hivatásból élni, gyereket nevelni, családot fenntartani és mindenféle életigényt kielégíteni.”
A kezdő tanárok fizetési elvének rögzítése mellett 25 százalékos fizetésemelést kértek a pedagógusok, a szakszervezetek magyarázata szerint ez az emelés az elmúlt évek inflációját követné, ugyanakkor egyik követelésük az is, hogy minden évben igazítsák a tanügyi fizetéseket az inflációhoz. Molnár rámutatott, hogy jelenleg Romániában egy pályakezdő és egy úgymond pályája csúcsán lévő pedagógus fizetése között elég nagy különbség van, de nagyon hosszú idő alatt érik el a tanárok ezt a „csúcsot”. Míg Nyugat- vagy Észak-Európában 10-12 év alatt érik el a maximumot, nálunk 20-25 évbe telik ez.
Az alulfinanszírozás megszüntetését
A sztrájkot az oktatás alulfinanszírozottsága is indokolja. Molnár Zoltán szakszervezeti vezető szerint nem csak a fizetésüket keveslik a pedagógusok, hanem azt is, hogy az ágazat nem részesül a jelentőségéhez méltó költségvetési forrásokban. Bár a 2011-től hatályos, jelenleg is érvényben lévő oktatási törvényben eleve szerepel, hogy a költségvetésben a GDP 6 százalékának megfelelő összeget kell előirányozni a tanügy számára, azonban a jogszabálynak ezt az előírását soha egyik kormány sem tartotta be, hanem minden évben felülírta a parlamentbe beterjesztett költségvetés-tervezetben.
„Miközben azok az országok, amelyek az utóbbi években jelentősen fejlődtek gazdaságilag is – és itt kelet-európai régiókról beszélünk: Észtország, Lettország, Litvánia – ők mind 5-6 százalékot biztosítanak az oktatásnak, mert mindenki tudja a világon, hogy a jó oktatás hozza meg a gazdasági változást. Ázsia, Délkelet-Ázsia is óriásit fejlődött, miután hatalmas összegeket fektettek az oktatásba. Sokszorosát annak, mint amiről mi itt Romániában beszélünk” – magyarázta a szakszervezeti vezető.
Az oktatás finanszírozása mégis az elmúlt években fokozatosan csökkent: előirányzata 2020-ban a GDP 3,54 százaléka, 2021-ben a 3,32 százaléka, 2022-ben a 3,11 százaléka volt, idén pedig enyhén, 3,20 százalékra emelkedett. Ezért aztán ezúttal a szakszervezetek nem a tanügy GDP-arányos költségvetési előirányzatának, hanem a költségvetési kiadások oktatásra fordított arányának a megemelését kérték, egészen pontosan azt, hogy a költségvetési kiadások 15 százalékát fordítsák az oktatásra.
Amikor még az államelnök is beszól
A sztrájk idejének növekedésével az érintettek közötti szakadék is egyre nagyobb lett: a szülők türelmetlenek a tanárokkal szemben, a tanárok úgy érzik, semmibe veszi őket a politikum. A társadalom különböző rétegei különböző módon küszködnek a sztrájkkal. Cseke Erzsébet a Maros megyei Iszlóban tanítónő, összevont osztályokat tanít: 0–4. osztályt. Úgy érzi, a helyzet végtelenül szomorú. Ő is számolja, hogy a májusi fél fizetése oda, de a júniusi is kérdéses még: emellett kétgyerekes családanyaként maga is küszködik a gyerekfelügyelet nehézségeivel, valamint nap mint nap magyarázza a szülőknek, valamint a saját gyerekeinek is, hogy nem, még ma sem kell bepakolni az iskolatáskát. Neki személyesen is rosszul esik az, hogy nem úgy tudja befejezni az évet, ahogy akarta, mindezek mellé pedig jött az az érzés is, amely a sztrájk alatt kristályosodott, hogy a pedagógusokat bizony semmibe veszi a politikum.
„Egy olyan államban élünk, ahol a 2011-es törvényben rögzített 6 százalékos GDP oktatásra fordítását még soha tartották be, és amikor ezt valaki szóvá teszi, akkor sokadik kommentként még az államelnöktől is az jön, hogy hogyan merészeli bárki akadályozni az országos vizsgákat”
– fakadt ki a tanítónő.
Hozzáteszi, ő igazából nem is a fizetésemelés miatt sztrájkolt, ennél lényegesebb dolgok hiányoznak a tanügyi rendszerből, bár mindegyik pénzkérdés is. „Borzasztó igazságtalannak érzem azt, hogy évekig öt osztályt tanítottam párhuzamos oktatásban, és nem tudtam annyit elérni, hogy kétfelé válasszák, mert nem volt két tanítói posztra pénzforrás. Ott van a sztrájkelveim között az is, hogy vidéken nem mérik fel az összes diszlexiás gyerekeket, és akit felmérnek, annak sem jut fejlesztő pedagógus, hiába van belefoglalva a törvénybe, mert azt mondják, hogy erre nincs pénz. Év elején kapunk felszerelést, fehértábla-filctolltól fénymásoló papírig, de amikor kifogyunk belőle, saját zsebbe kell nyúlnunk, mert az iskola a gázszámlát is alig tudja kifizetni” – sorolja az elégedetlenségének okait Cseke Erzsébet, aki mindezeket pont olyan fontosnak tartja, mint azt, hogy emeljenek a napi 8-9 lejes ételjegyeiken vagy a fizetéseiken.
Huszonnégy órás munka
A sztrájkoló tanárokat a közösségi oldalakon sokszor keresetlen szavakkal illették, felemlegették, hogy háromhónapos nyári szünet mellett is elégedetlenek, de sok hozzászóló a gyerekek siralmas érettségi eredményeiért is a munkabeszüntetés mellett döntő pedagógusokon „veri el a port”. „Aki azt hiszi, hogy négy órát énekelünk, játszunk és annyi, vagy mikor kirándulni megyünk, milyen jó nekünk, még fizetnünk sem kell érte, az nem látott még pedagógust közelről.
Az, hogy tanító vagyok, a teljes életemre kihat. Igen, huszonnégy órára, nem négy és nem is nyolc, még ha furcsán is hangzik. Néha rettenetesen megviselnek napok, történések, néha gyerekkel-esettel álmodom.
Van, amikor vizsgázom, képzésre megyek, hétvégén, délután telefonon beszélgetek, este úgy fekszem és reggel úgy kelek, hogy hogyan közelítsem meg másként azt a tananyagot, mert nehezebben ment a gyerekeknek, aztán mérnökkel beszélek, hogy áramkört csináljak, és a nyaraláson is gyerekneveléssel kapcsolatos cikket olvasok vagy podcastet hallgatok” – sorolja a hasonló vádakra reagálva Nyárádi-Fodor Márta, a székelyudvarhelyi Palló Imre Művészeti Szakközépiskola tanítónője, aki biztosra veszi, hozzá hasonlóan sok más pedagógus ugyanígy érez és csinálja.
A pályakezdő tanári fizetésekre reagálva elmeséli, hogy tisztán emlékszik, hogy amikor elkezdett dolgozni, háromszor többet keresett egy barátnője egy olyan munkahelyen, amelyhez oklevél sem kellett. Márta ehhez képest közvéleménykutatásokat végzett munka mellett, nyaranként idegenvezetőként dolgozott, hogy pótolja a kis fizetését. De vajon mennyire jó ez? Nem kipihent, tényleg száz százalékban az oktatásra koncentráló pedagógusokat szeretnénk a gyerekeink mellé? – teszi fel a kérdést a tanítónő. Mert ha igen, akkor meg kell teremteni a körülményeket mindehhez, mert most is van olyan kollégája, akinek a hitelrészlet kifizetése után a saját gyereke magánedzésére már nem futja a fizetéséből.
Nyárádi-Fodor Mártának mindemellett van egy képzeletbeli saját „sztrájklistája” is: ezen olyan elérendő célok szerepelnek, mint hogy fejlesztőpedagógusok és pszichológusok jussanak be minden osztályba, hogy a zöld hét és iskola másként programjai ne kerüljenek pénzbe a szülőknek, hogy az iskola fel legyen szerelve markerekkel, kivetítőkkel, nyomtatókkal és igen, ne kelljen a szülők hozzák a WC- papírt és kéztörlőt otthonról a gyereknek. Arról már tényleg csak álmodni merne, hogy legalább az óvodás étkezését ne a szülő fizesse, hanem az állam, és iskolában is a hosszított program költségeit ugyancsak az állam fedezze.
Először megjelent a Heti Hírmondó hetilap 2023. június 9–15-ei számában.
