– Egy, a Ludovika honlapján idén februárban, már a jogerős bírósági ítéletek tudatában megjelentetett tanulmányában azt írta, további nemzetiségi konfliktusok lesznek az üggyel kapcsolatban, bár akkor ön is arra gondolt, hogy azért, mert nehéz lesz a jogerős ítéleteket végrehajtani. És bár az ítéleteket végrehajtották, az engedély nélküli betonkereszteket eltávolította Dormánfalva önkormányzata, a nemzetiségi konfliktus mégsem maradt el, így mégiscsak önnek lett igaza.
– Azt szeretné ilyenkor az ember, ha az ilyen jóslatai nem válnának valóra, és június végéig úgy is tűnt, hogy elképzelhető, nem lesz igazam. Februárban volt ugye a két jogerős döntés, amivel elrendelték, hogy az eredeti állapotot helyre kell állítani, tehát az illegálisan felállított kőkereszteket el kell bontani, másrészt ugye megállapították, hogy Dormánfalva helyett Csíkszentmártonnak van tulajdonjoga a terület fölött, ezáltal a telekkönyvi vitát sikerült jogerősen rendezni. De valóban attól lehetett tartani, hogy Dormánfalva nem fogja teljesíteni a bíróság döntését, nem fogják eltávolítani a kereszteket. Június 29-én ezt végül mégis megtették. Azért is gondoltunk arra, hogy ez nem történhet meg, mert ugye a Nemzet Útja Egyesület fogadkozott, hogy márpedig ezt ők meg fogják akadályozni. A híradásokból is értesülhettünk, hogy miután eltávolították ezeket a kőkereszteket, a Nemzet Útja Egyesület és mások is elkezdtek szervezkedni. Nem világos, hogy azok, akik eltávolították a kőkereszteket, koordináltak-e a román nacionalista szervezettel, azt azonban látjuk, hogy néhány napnak el kellett telnie, amíg kikristályosodott ez utóbbiak válasza: fakereszteket állítottak föl azon a területen, amiről február 14-ei döntésével a román bíróság is jogerősen kimondta, hogy Csíkszentmártonhoz tartozik.
A keresztek felállításához lényegében asszisztált a rendőrség és a csendőrség, ez a cselekmény a hatóságok hallgatólagos jóváhagyásával történt.
Azért van relevanciája annak, hogy fakereszteket állítottak fel, mert a betonkeresztekkel ellentétben azok nem építmények, ilyen értelemben nem esnek engedélyeztetési eljárás alá, de attól még világos, hogy törvénytelenség történt, hisz a keresztállításról Csíkszentmárton önkormányzata nem is tudott. Az meg már a történelmi emlékezet része, hogy a nevüket felolvasott 150 hősi halott valóban abban a temetőben nyugszik-e, erről a román illetékes hatóságok is korábban úgy nyilatkoztak, hogy nem. Az látszik, hogy egy újabb módját választották a román nacionalisták az etnikai-nemzeti alapú konfliktus gerjesztésének a bíróság jogerős döntésével szembemenve. A Nemzet Útja Egyesületnek, úgy tűnik, határozott célja, hogy ezeket a konfliktusokat gerjessze pusztán azért, hogy fenntartsa a konfliktushelyzetet.
– És mi lehet annak a motivációja, hogy állandósítsák a konfliktushelyzetet?
– Jó kérdés, lehet ennek politikai célzata is, gondolván itt a közelgő, választásokkal teli 2024-es évre. Ha belegondolunk, az ezelőtti úzvölgyi konfliktus 2019-ben az is éppen egy európai parlamenti választás kellős közepén történt.
– Román elemzők, véleményformálók figyelemelterelést is látnak az akció mögött, hisz éppen egybeesett az Ilfov megyei öregotthonok lakóival történt borzalmak leleplezésével, ami súlyos válságba sodorta a kormányzatot is.
– Az gyakran előfordul nem csak Romániában, de Szlovákiában is, hogy ha valamiről el akarják terelni a figyelmet, akkor előszedik az etnikailag kényes kérdéseket, előszednek egy-egy ilyen témát, amivel a sajtó is tud foglalkozni. Azt nem látom, hogy pontosan miről akarják elvonni a figyelmet, s az sem világos számomra, hogy országos szinten mekkora figyelmet kap ez az ügy, de nyilvánvalóan a magyar közösség számára ez fontos. Itt nagyon fontos megjegyezni, hogy az eddigiekben Csíkszentmárton önkormányzata és általában a székelyföldi, erdélyi magyarság a jog terepén maradt, nem ment bele abba a játékba, amibe a román nacionalista szervezet megpróbálta belehúzni, és ez így volt a jó, hiszen látjuk, hogy ha politikai úton próbálták volna megoldani az úzvölgyi temető ügyét, akkor nem biztos, hogy sikerült volna. Így, hogy a pereskedés, a jog útját választották,
nagyon erős fegyverek vannak a magyarság kezében, a jogerős döntések, amelyekhez mindig vissza lehet térni
attól függetlenül, hogy a közösségnek éppen milyen erős politikai érdekérvényesítő képessége van. Láttuk, hogy az RMDSZ, amikor kormányon volt, talán bizonyos dolgokat meg tudott fogni, volt rájuk hatással, most, hogy az RMDSZ nincs kormányon, ez az érdekérvényesítő képesség csökken. Ezért is nagyon fontos, hogy a jog talaján maradjunk, és ezzel harcoljunk tovább, ne üljünk fel a román nacionalista szervezet provokációjának.
– Ön jogászként is nyilván ezt szorgalmazza, de nehéz a jog erejéről beszélni akkor, amikor az átlagember azt látja, hogy a földbe tiporják a jogot, egy nemzeti közösség méltóságát, nincs következménye a terrornak, az agressziónak.
– Értem persze ezt a szempontot, hiszen látva a temetőben készült képeket, egyfajta indulat alakulhat ki az emberben, s felmerül a kérdés, hogy a jognak vajon milyen szerepe van. De nem gondoltuk 2019-ben sem, amikor a román szélsőségesek betörtek a temetőkertbe, hogy végül 2023-ban a magyaroknak fog igazat adni a bíróság. Teljes mértékben megértem a kialakult indulatokat és a szkepszist is, hogy vajon érvényt lehet-e szerezni Romániában a román bíróság döntésének, van-e annyira működőképes a román jogállam.
Hosszútávon azonban az a jó stratégia, ha a joghoz ragaszkodunk, mert hogy ha a provokációnak felül a helyi magyarság, a saját stratégiai helyzetét gyöngíti.
Ha a jog igaza nálunk marad, és nem bocsátkozunk mi is jogtalanságba, erősebbek a pozícióink. Határon túli magyarként is azt gondolom, hogy ez a lét egy hosszútávfutás, az a cél, hogy minél tovább tudjuk tartani a pozícióinkat, mindig lesznek ilyen szervezetek, főleg Romániában, akik provokálni fognak, amivel éppen az a céljuk, hogy jogtalanságba húzzák bele a magyarságot. Ezt nem szabad engedni.
– Erősebbek lehetnek a pozícióink, de kinek a szemében? Hogy látja, van-e ennek az ügynek nemzetközi visszhangja?
– A visszhang magától nem alakul ki, a visszhangért dolgozni kell. Az, hogy a nemzetközi közösség vagy szűkebb értelemben véve az Európai Unió, egyes tagállamok erről tudjanak, ahhoz a magyaroknak kell dolgozni, el kell vinni ennek az ügynek a hírét az egyes szervezetekbe, a sajtóhoz, ez magától nem fog működni. Nekünk kell lenni a hírmondóknak ezen ügy kapcsán. A pozíciót pedig úgy tudjuk megtartani, ha úgy tudjuk elmondani ezeket a történéseket, hogy ha hozzá tudjuk tenni azt, hogy a magyar önkormányzat, a magyarok soha nem ültek fel ennek a provokációnak, soha nem jártak el jogszerűtlenül, így tudjuk tematizálni a nemzetközi térben ezt az ügyet. De más helyettünk ezt nem fogja megtenni.
– Nincs ebben esetleg nagyobb mozgástere a magyar államnak, Magyarországnak? Vagy kell-e legyen egyáltalán? Gondolok itt arra, hogy ha felmerül az ügyben a román jogállamiság kérdése, akkor Románia hőn óhajtott schengeni csatalakozásával kapcsolatban is fel lehetne vetni ezt a témát.
– Én azt gondolom, hogy az erdélyi, székelyföldi magyarságnak a saját szószólójának kell lennie, nem hiszem, hogy szerencsés Magyarországra ruházni ezt a feladatot, Magyarországtól várni ezt a fellépést. A székelyföldi, erdélyi magyarságnak erős érdekérvényesítő szervezetei vannak, amelyek nemzetközi kapcsolatokkal is rendelkeznek. A mai világban a civil szervezetekre, a jogvédőkre azért odafigyelnek a nemzetközi térben, míg ezzel szemben a magyar államnak ezen a téren, az ilyen nemzetpolitikai jelentőségű kérdéseknek az érvényre juttatásában az elmúlt évben gyengültek az érdekérvényesítési képességei. Egyébként is sokkal szerencsésebb, ha annak a közösségnek a képviselői beszélnek erről az ügyről, akiket ez érint, akiknek személyes tapasztalata van ezzel, ettől lesz ez a történet valóban hiteles.
– Hogyan látja a továbbiakat, milyen jogi eszközöket lehet még az ügyben bevetni? Friss fejlemény ugye, hogy Csíkszentmárton önkormányzata büntetőjogi feljelentést tett.
– Ez a jó lépés, hiszen a februári döntésre alapozva, amivel hosszú évek telekkönyvi vitájának végére került pont, a jogi helyzet tökéletesen egyértelmű arra vonatkozóan, hogy kinek van tulajdonjoga azon a területen, és csak ezen jog birtokosának hozzájárulásával lehetett volna elvégezni bármilyen olyan cselekvést, amit most a román nacionalista szervezetek megtettek. Teljesen egyértelmű, hogy illegálisan állították fel ezeket a kereszteket. Úgy gondolom, hogy Csíkszentmárton önkormányzata a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálattal, Kiss Júlia ügyvédnővel közösen az eddigiekben is jól végezte a munkáját, amit a Kisebbségi Jogvédő Intézet is támogatott és támogatni is fog. Jó kezekben van ez az eljárás, és meg fognak születni a legjobb döntések. Egyetértve azzal, hogy a témát továbbra is jogi mederben kell tartani, a büntetőfeljelentés tétele jelenleg a legéletszerűbb és legésszerűbb megoldásnak tűnik.
A cikk először a Heti Hírmondó hetilap 2023. július 21–27-ei számában jelent meg.
